"A tizedikes manga"
[...] Cortezt egy "mindennap kicsit jobban szeretlek, néha már betegesen" csókkal köszöntöttem.A nyakán bőrlánc feszült, amit kérdőn vettem szemügyre.
-Ezt még nem láttam.
-A másik barátnőmtől kaptam - közölte lazán, én pedig felnevettem.
-JÓ ÍZLÉSE VAN - "dicsértem meg", aztán pislogva vártam az igazi választ.
-Beesett a szekrényem mögé az egyik pólóm... - kezdte mesélni a nyaklánca történetét.
-Hogy esett be?
-Levettem és eldobtam - magyarázta.
Ah, igen.Fiús dolog ruhát a szekrényre fotelre, ágyra vagy eleve bárhová dobálni, ami határozottan nem a szennyes kosár.Hát, milyen trehány emberrel költözöm én össze? :)
-Aha.És beesett mögé a póló - értelmeztem.
-Ja.Úgyhogy kihúztam.Akkor tlaáltam a láncot.Ezer éve kerestem.
-És találtál még valami érdekeset?
-Aha.Egy időkaput.Meg egy régi mangát.
-Milyen mangát?
-Tizedikes.
Összeráncolt homlokkal tűnődtem, aztán elkerekedett a szemem.A tizedikes rajza ami szilveszter után készült és kiállították a folyosón, de aztán nyoma veszett.
-Megvan az a rajz? - ámultam "azonnal kell nekem" arckifejezéssel-
-Ja.Még akkor bevágtam a szekrény mögé.
-Most nem tudom min lepődjek meg jobban.Hogy két év után végre megkaphatom azt a rajzot, vagy hogy azóta nem húztad el a szekrényed. - Cortez nevetve átölelt.Ez az ölelés egyértelműen azt jelentette, hogy enyém a rajz.Haha!
SzJG 3 - Egyedül
December 31. - szilveszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése