Részletek :3

- Vidd ki Ricsit.
- Jó. Lehívom a büfébe,
- Nem az nem jó, meglátja a tortáját! - rázta a fejét,
- Akkor hová hívjam? - kérdezte Cortez.
- Hívd ki magadsal a mosdóba.
- Kinga! Lehet hogy a lányok együtt járnak mosdóba, de mi általában megoldjuk egyedül is - közölte.
- Nem érdekel! Hívd el!
Cortez zavartan beletúrt a hajába, aztán elröhögte magát,
- Felőlem - mondta, majd Ricsi felé nézett. - Megyek mosdóba. Jössz?
- Mi van? - kérdezte Ricsi elképedve.
Én visszafolytott nevetéssel néztem őket, majd segítségkérően Zsoltihoz fordultam,aki szerencsére kapcsolt.
- Én megyek veled.
Ricsi összevissza kapkodta a fejét,végül feltápaszkodott.
- Akkor menjünk együtt - hagyta rájuk.
- Kell még valakinek?- kiáltotta Zsolti. Az egész osztály felröhögött, mire mindhárman kimentek a teremből. ♥ :3

Elkocogtunk Korponay előtt, aki azt mondta, hat körünk lenne
még hátra, de ha még egyet futunk, nem bánja, abbahagyhatjuk.
Ezt igen jó jelnek vettük, úgyhogy Virággal belehúztunk, és
komolyan futni kezdtünk. Hát, ezért mondom, hogy soha nincs jó
vége, ha én futok. A következő sarkon megcsúsztam a vizes
aszfalton, és iszonyat nagyot borultam.
– Hé – állt meg mellettünk Ricsi, egy pillanattal később pedig
Cortez is.
Kicsit frusztrált, hogy így látnak, ugyanis Virág éppen az
árokból próbált kirángatni. Aztán Virág mellett egy másik kéz
nyúlt felém, amit megragadtam. Egy pillanat múlva Cortez rántott
fel a földről.
– Minden oké? – kérdezte Ricsi.
– Nem tudom. Fáj a bokám – feleltem, mert ahogy
megpróbáltam ráállni, éles fájdalom nyilallt bele.
– Szólok a tanárnak – rohant el Ricsi, Virág pedig rémülten
nézett rám, úgy tűnt, bármelyik pillanatban elsírhatja magát.
Aztán olyan történt, amire álmomban sem gondoltam volna.
Cortez megfogta a karom, és a nyaka köré tette. Hű! Na jó, ezt
csak azért csinálta, hogy támogasson és ne álljak a bokámra, de
akkor is! Hű!
Így átölelkezve (legalábbis én öleltem!) bicegtünk visszafelé,
miközben már egy csomóan odaértek hozzánk, és kérdezgették,
hogy mi történt. Aztán Korponay rohant gőzerővel, a sípjába
kicsiket és hosszabbakat fújva (azt hiszem, egyszer kihallottam
belőle az S. O. S-t).
– Mi történt? – lökte félre izmos karjával Cortezt.
– Elesett. A sarkon – mutatott Virág hátrafelé.
– Fáj valamid?
– A bokám – bólintottam. – És kiszakadt a melegítőm – néztem
szomorúan a Szent Johannás tesicuccom térdére.
– Jól van, nem lesz semmi baj. Mindenki vissza a tornaterembe,
Renátával pedig bemegyünk az orvosi szobába. Egy diák
segítségét kérném – nézett körbe Korponay.
– Majd én – lépett előre automatikusan Arnold, még mielőtt
bárki megszólalhatott volna, és csakúgy, mint Cortez, ő is a vállára
dobta a karomat. ♥ ♥ ♥ ♥ - itt levertem volna Arnold-ot... :))

- Nagyon tévedsz, hogyha azt hiszed, csak mert Zsolti a barátom, nem sorolom a hülyék közé. Köztudott,hogy ő a "főhülye". Ennek semmi köze a kapcsolatunkhoz. Ez tény. :)))

– Oké, és neked mi volt a zenéd? – kérdeztem, törökülésben ülve a babzsák fotelemen.
– Sírós zeném? – kérdezett vissza elég fura arccal.
– Gondolom, az nem volt – vágtam rá azonnal. Ez a sírós zene abszolút lányos dolog. Legalábbis általánosságban. Bár Petinek is van sírós száma. Na, mindegy, ez más téma.
– Hát. Remélem, nem omlik össze benned egy világ, ha azt mondom, nem sírtam.
– Nem, semmiképp – bólogattam nevetve.
– De voltak zenéim.
– Tényleg?
– Aha. Volt egy gigányi „megölöm Neményit” számom – közölte, én pedig csak mosolyogtam.
– Akkor azt hallgattad szünetekben?
– Többnyire.
– Sajnálom – néztem rá őszintén, mire megragadta a karom, és magához húzva átkarolt.
– Én is. Miattam ezt kellett hallgatnod – csóválta a fejét a laptopomra nézve.

-Na, mit szóltok? - kérdezte a lovát simogatva. Hát ,nem is tudom, mit szóltunk. A lova barna. Meg nagy. Egy nagy, barna ló. Laikusként pont ennyit tudok mondani a lóról. Ja, meg büdös is.

– Máday – sziszegte Virág, de késő volt. A következő pillanatban
fülsüketítő kiabálástól visszhangzott az egyébként is zajos aula.
– Felmayer Dávid, azonnal tedd el a telefonod! – üvöltött Dave-re.
– De igazgatóhelyettes asszony, fontos hívásban vagyok – kezdte
Dave.
– Engem az sem érdekel, ha a Wall Streettel beszélsz, ez egy
iskola, elteszed vagy én teszem el!
Dave „majd visszahívlak, apu” köszönéssel eltette a telefont.

- Nos - szegte fel az állát Máday.- Elképzelhető,hogy kirakom. Így mindig emlékezni fogok a legidegesítőbb Szent Johanná-s osztályra.
- És a legmenőbbre - egészítette ki Ricsi.
- És akiket a legjobban szeretett - mutatott fel Zsolti szívet az ujjaiból.
- És a legokosabbakra - üvöltötte Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
- És akik még az utolsó nap is simán felnyomták a wifit - pötyögött Dave a telefonján.
- Hogy mondod? - kerekedett el Máday szeme.
- Öhm. Úgy értem, gyenge a hálózati kulcs - javította ki magát Dave, aztán behúzott nyakkal nyomkodta tovább a telefonját.

MELYIK SZENT JOHANNÁS LÁNY LENNÉL?

- Amit a legjobban szeretek Emóban,az az, hogy egyáltalán em erőltetett. Bírom,ha festékes a ruhája,az arca, a keze, a bakancsa. Bírom,hogy elmegyünk kajálni,és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja,mi az a szénhidrát. Bírom,hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli,hogy mások mit gondolnak róla. Bírom,hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz,hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt "cuki" kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem,hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom,hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz,hogy tudok vele playstationözni,hogy lehet vele röhögni, és hogy akármikor csinálhatom ezt,mert nem jajgat érte - mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hanhosan nevetve hagyta,hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje,majd folytatta. - Kit érdekel,ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája - vonta meg a vállát. - Teszek rá. Nézd meg őket - biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. - Belőlük van egymillió. Emóból meg egy. 
:) ♥♥♥

- Popcornt? - emelte fel a zacskót.
- Miért van nálad popcorn?- kérdeztem csodálkozva.
- A diétám szerint fehérjenapom van.
- És szerinted ebben van fehérje? - dörrent rá Kinga.
- Fehér,nem?
- Te jó ég - forgatta a szemét Kinga, éa belenyúlt a zacskóba, hogy kivegyen belőle egy marékkal

- Nemáár' - ámult Zsolti.- Szeptemberben leléptek Párizsba? Én mindjárt besza...- kezdte.
- Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt?- kérdezte Máday, az ajtón kilépve.
- Mindjárt besza...mbázook a suliba - improvizált.
- Kezdheted is - utasította. Zsolti álltaa szavát, és idétlenül táncikálva " felszambázott" a lépcsőn, majd Máday mellé érve az ig. Helyettes felé nyújtotta a kezét. - Hola, chica! - vigyorgott rá.

- Tényleg ezt akarod csinálni a nyáron? - kérdezte.
- Persze. Mi mást? - kérdeztem vissza,
- Nem tudom. Más lány, ha lelép a barátja a nyárra, biztosan nem nyelvsuliba rohan...
- Én nem vagyok más lány - vágtam rá azonnal. Cortez mosolyogva a szemembe nézett.
- Nagyon jól tudom.

- Tudja valaki, hogy hol van az Akácfa utca?
- A csipkebokor tér mellett - felelte Zsolti,

- Rendben. Dave előző élete. Az amerikai polgárháború idején születtél...
- Ez teljesennrendben van - bólintott Dave.
- ... egy házaspár második lányaként- folytatta Macu.
- Na menj a fenébe - hőbörgött Dave.

Was koset das zimmer? - kérdezte.
- Nagy Zsolt, utoljára mondom,hogy fejezd be! - üvöltötte el magát Máday. - Te sose fáradsz el?
- Nein - vigyorgott Zsolti, én meg a tenyere,be temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.

Ozzy! – ismételte Andris.
– Az ki? – kérdezte Gondos, valami cukrot (esetleg) atomot rágcsálva.
– Ozzy, az új diák. – szállt be Robi a szívatásba.
– Ki az új diák? Te vagy az? – kérdezte Gábortól, aki furán nézve a tanárnőre végül bólintott. – Akkor, állj fel szépen, és mutatkozz be a többieknek, Ozzy – utasította Gondos. Gábor rezzenéstelen arccal felállt és körbefordult.
– Sziasztok! – üdvözölt minket.
– Szia, Ozzy! – kiáltottuk tökéletesen egyszerre.
– Honnan jöttél fiam? – faggatta tovább a tanárnő.
– Otthonról – válaszolta Gábor.
– Ez az Ozzy egy igazi Humor Harold. Muhahaha. – röhögött erőltetetten Zsolti, és az asztalt csapkodta.
– Most Ozzy vagy Harold? – kapkodta a fejét Gondos.
– Harold Ozzy! – segítette ki Ricsi.
– Köszönöm, Richárd. – lapozott Gondos a naplóban. – Ezek a nevek! Kikészítenek. Ozzy, Cortez, Mat…Mats…micsoda?
– Matsuda Okistugu – segítette ki a tanárnőt Macu.
– Te honnan jöttél fiam? – döbbent le Gondos. Elképzelhető, hogy ennyire nem figyelt ránk???
– Én? – csodálkozott Macu.
– Ő a japán cserediák – közölte Dave.
– Nem is tudtam, hogy az iskolánk cserediák-programban van Japánnal – ámult a tanárnő. (…)
– Persze! Macu Japánból érkezett. Cortezt meg Mexikóból kaptuk kölcsön. – kamuzott tovább Zsolti.
– Igaz ez, Cortez? – ráncolta a homlokát Gondos.
– Si.

– Mindannyian megszívtuk – jelentette ki Dave nagy bölcsen, majd elkapta a röhögés. – De nem annyira, mint Ricsi. A kijelentése osztatlan sikert aratott, Cortez, Zsolti és Dávid megállás nélkül nevettek, Ricsi pedig idegesen fogta a fejét.
– Mi az? – kérdezte Virág.
– Hagyjátok már abba, ez nem vicces! Halljátok? – kiáltotta Ricsi, aztán inkább felénk fordult.
– Gondos…
– Mi van vele? Jó vagy kémiából, vagyis a jegyeid alapján – ráztam a fejem értetlenül.
– Pont ez az! Pontosan ez a baj! Gondos versenyre küld! –hadarta, a többiek pedig még jobban röhögni kezdtek.
– Mi? – hőköltem hátra. Na ne!
– Komolyan mondom! Kémiaversenyre küld! Ez nem igaz! Még a vegyjeleket se tudom!

- mi a diagnózis ? - kérdezte Ricsi röhögve, mire a pszichológus ismét elmosolyodott és szemével körbepásztázta a társaságot.
- Melyikőtök Reni ?
- Én - emeletem fel a kezem zavartan, a pszichológus szeme körül apró ráncok jelentek meg és bólintott
- Ő a válasz a kérdésedre - mondta Ricsinek .
- Gyógyítható ? - kérdezte Dave nevetve .
- Szerintem nem - nevetett fel a doki is

A következő pillanatban megállt a suli előtt a sötétített üvegű fekete autó, és Dávid szállt ki
ingerülten. A fülébe dugott headsettel beszélt, az utolsó mondatát épp csak elkaptuk.
– Ne hívogasson! Fogalmam sincs, miről beszél – ezzel kirántotta a füléből a headsetet és
kikapcsolta a mobilját. – Halljátok, tegnap este óta pizzát akarnak rendelni a számomon. Valami
marha összekeverte, és egy pizzéria honlapján van a számom! Rémes, apám most fogja letiltatni, mert már nem győzzük elismételni, hogy semmilyen duplasajtos akcióról nem tudunk – rázta a fejét fáradtan. – Veletek mi újság? – nézett ránk, mire Ricsi, Cortez és Zsolti nem bírta tovább visszatartani, és hangos röhögésben törtek ki.
– Szerintetek ez vicces? – tárta szét a karját Dave. – Szerintük vicces – jelentette ki ránk
nézve.
– És végül tudtak rendelni a pizzériából? – kérdezte Virág nagy, csodálkozó szemekkel.
– Mit tudom én? Kit érdekel? Nem érted, hogy hajnalig csörgött a mobilom?
– Miért nem kapcsoltad ki? – szóltam bele, mire a három fiú, Cortez, Ricsi és Zsolti egy
hangos „húúú”-val díjazta a kérdésem. Dávid, mintha csak megsértettem volna, megrázta a fejét.
– Én sosem kapcsolom ki. Mi van, ha fontos hívás érkezik?
Erre nem tudtam mit mondani, ráadásul Kinga az a-s lányok csordájával a háta mögött
megérkezett, és egy pillanatra megállt mellettünk. – Nem tudjátok, mi volt tegnap a pizzériával?
Edzés után rendelni akartunk, de egy bunkó kezelő egyfolytában letette!

-Hé, várj már meg! – rohantam, aztán mikor utolértem idegesen, ráförmedtem. – Mi a bajod neked?
-Mi? Nekem? – röhögte el magát, és fél kézzel a falnak támaszkodott.
-Igen!
-Semmi – rázta meg a fejét.
-Oké, tudod mit? Nem érdekel – túrtam bele a hajamba, idegesen. – de felejtsd el Arnoldot!
Cortez arcán gyorsan váltakozott döbbenet, szánalom és gúny.
-Minden erőmmel azon vagyok!
-Ez nem vicces! Állandóan szekálod, mindig kötözködsz vele és folyamatosan megalázod!
-És most jöttél, hogy rám szólj? – döbbent le az arcán, pedig ott bujkált a gúnyos mosoly.
-Igen! Hogy hagyd őt békén! – bólogattam vadul.
-Rendben. Még valami? – mosolygott továbbra is. És ekkor felidegesített a mosolya. Felidegesített a pökhendisége. Az egész elmúlt tanév feszültsége, idegessége és szenvedése eluralkodott rajtam.
-Igen, engem is – mondtam ki, amit már olyan nagyon régen ki kellett volna mondanom.
-Hidd el, nekem nem gond – röhögte el magát. Oké. Akkor játszunk így, nekem mindegy. Az elmúlt hetekben, épp eleget voltam Kingával, hogy tudjam úgy is lehet durván mondani, hogy közben egyáltalán nem gondoljuk komolyan.
-Jó, így még jobb – tapsoltam egyet idegesen. -Felejtsük el egymást, oké?
-Megtörtént – bólintott komolyan.
-Nagyszerű – sziszegtem, aztán megfordultam és elindultam a folyosón.
-Vicces, hogy így reagálsz – szólt utánam, mire megtorpantam.
-Tessék?
-Azt hiszed, Neményi olyan jó barátod.
-Igen, az! – vágtam rá.
-Persze, hogyne – mosolygott újra gúnyosan, mire komolyan bepipultam. Az egy dolog, ha velem szórakozik, komolyan, megszoktam már, de Arnoldra nem mondhat egy rossz szót sem!
-Mit akarsz ezzel mondani? – sétáltam vissza hozzá, és dühösen fürkésztem az arcát.
-Tudod mit? Semmit – rázta meg a fejét.
-Na mondd – tártam szét a karom, és komolyan olyan ideges voltam, hogy majdnem elbőgtem magam.
-Az, hogy mind ketten olvastok, szeretitek a béna zenéket és az unalmas filmeket, meg tudományos magazint bújtok, még nem jelent semmit… Nem itt kezdődik a barátság – vetette oda durván.
-Hát hol kezdődik – tettem csípőre a kezem.
-Talán ott, hogy nem kéne engednie, hogy elmenj! – vágta rá dühösen, én meg csodálkozva néztem.
-Tessék? – kérdeztem gombóccal a torkomban.
-A suliból – szólt halkan, nekem pedig hirtelen leeset minden. Cortez még mindig azt hiszi, hogy év végén én megyek el, és ezért haragszik Arnoldra. Mert mint legjobb barátomnak, Arnoldnak le kéne beszélnie róla. Szerinte. Ha tudná az igazat… De nem tudja.
-Ezzel nem kell foglalkoznod – suttogtam, mert nem jutott eszembe frappánsabb.
-Hogyne foglalkoznék vele! – kiáltotta mérgesen, mire megráztam a fejem.
-Fogalmad sincs semmiről – néztem a szemébe és hátrálni kezdtem.
-Lehet – biccentett. – Akkor avass be – dőlt neki a falnak. – Most őszintén, mi van Neményiben amitől annyira odavagy? – kérdezte gúnyosan. – Az olvasó kör? Dickens? A Beatles? – röhögte el magát kínosan, mire életemben először én néztem rá lesajnálóan.
-Nem – mondtam halkan. Cortez kérdőn pillantott rám, mire megvontam a vállam. -Ennél sokkal egyszerűbb.
-Na! – mosolyodott el.
-Ő soha nem bántana meg – mondtam ki. Cortez pár pillanatig a szemembe nézett, aztán a szája szélét rágva bólintott, és ellökte magát a faltól.
:$$$$$$$$$ Ohh, de szerencsétlenek! <3

MIKOR SZÜLETTEK A SZEREPLŐK?
AMIKRŐL TUDNI LEHET:
Dave: Február 3.
Ricsi: Február 14.
Cortez :Március 3.
Kinga: Március 25.
Reni: Április 9.
Virág: Május 10.
Arnold: December 8.

:)
#köszönöm #5200felett #szeretemablogosolvasóimat