- Zsidák Gábor vagyok, Szent johannás végzős diák, a 12/b- be járok. Ezt azoknak mondom , akik még életükben nem láttak vagy csak nem emlékeznek rám. Üdv, Gondos tanárnő!- vette ki a fél kezét a zsebéből, és intett a vörös hajú kémiatanárnak. Ez volt a beszédben az első alkalom amikor az egész tornaterem egyszerre nevetett fel, de korántsem az utolsó. Gábor visszadugta a zsebébe a kezét, eléggé "stand up" stílusra vette a figurát, és folytatta.- Tehát most, hogy tisztáztuk,pontosan ki vagyok, és sokak számára kiderült,hogy négy éve ide járok,megosztanék néhány gondolatot. Ne aggódjanak,nem magamról, az még engem sem érdekelne- mondta, nem kis derültséget keltve a nézők között. Kata a lelátó első sorában Gábor szülei és nagymamája mellett büszkén figyelte és fotózta. - Emlékszem, amikor először beléptem az épületben frászt kaptam a Jeanne d'Arc-szobortól. Nem értettem hogy miért ijesztgetik a diákokat egy ilyen régi , félelmetes darabbal. Aztán megpillantottam mellettem az igazgatóhelyettest aki vonalzóval a kezében bökdösött, és rájöttem a szobor ebben az épületben a legkevésbé félelmetes dolog. És akkor még nem is jártam a kémia laborban... - mondta , a tömeg pedig ismét felnevetett, és Gábornak hatásszünetet kellett tartania , ugyanis a tapstól nem tudta folytatni.- Az osztályunkba lépve aztán elgondolkodtam, biztosan jó helyen járok e és emlékszem egy pillanatra benéztem az a-sok hoz hogy esetleg nem az e az én termem. Szerencsémre nem az ő társaságuk az elmúlt 4 évben még nálam is unalmasabb volt ami még engem is megdöbbentett úgy hogy utólag is hálás vagyok hogy nem velük jártam 1 osztályba.
- Hé, Zsidák vicces!- hajolt előre Ricsi.
- Tényleg. Nagyon jókat mond- bólogatott Virág mosolyogva. - Hogy ez mit jelent ebben az iskolában? A lehető legrosszabbat és egyben persze a legjobbat is. Mondanám hogy az első napokban csendben szemlélődtem, de ez az egész négy évemre jellemző. Viszont attól hogy nem beszéltem sokat még nagyon és részese voltam mindennek és megkaptam mindent. Hogy mit? - tárta szét a karját. - hát mindent. Az első pillanattól kezdve volt a legjobb barátom és bár szerintem 1 bő fél évig abszolúte nem érettük egymást, Jacques-kal remekül kijöttem.
Jacques büszkén bólogatott, és mosolyogva tapsolt. - Aztán ott van a barátnőm akitől először rettegtem. Hogy miért? Nézzék meg- mutatott fel a lelátóra ahol Kata rázkódó vállal nevetve állt fel, és hulla fehér arccal fekete sminkkel fordult körbe, aprót hajolva, mintegy bemutatkozásképpen. - Ne ítéljenek elsőre én is azt hittem hogy majd holló ra festett arccal kell vele szellemet idéznem, de persze erről szó sincs. Csak egyedi a stílusa. Engem megnyert. Aztán ott vannak a többiek is. Közéjük tartozom akkor is ha néha nem vették észre hogy hiányzom. Előbb- utóbb csak feltűnt valakinek... - pillantott Ricsire , aki nevetve bólogatott. - Renivel mindig is remekül megértettem magam - mutatott felém Gábor,mire az egész nézőtér egy emberként fordult felém. - Ott voltam amikor meglátta Cortezt, a srácot akiért az egész suli egyszerre sóhajtott fel minden egyes szünetben... -mondta. -És ott voltam amikor Reni két és fél éve után végre tett egy lépést. Hát nem csodás? -kérdezte. Oké ezután rajtam röhögött az egész torna terem de az igazsághoz hozzátartozik hogy én is jól szórakoztam magamon. Reni és Cortez akik beállították a szenvedés félreértés és bénázás minden csúcsát. Időnként már én is ott tartottam hogy nem bírom tovább fel kell szólalnom. Elképzelhetik hogy ha ilyen drasztikus lépést terveztem akkor mennyire súlyos volt a helyzet - mosolygott -De végül minden megoldódott és egyébként aki nem tudná együtt készülnek Párizsba mert Reni okos, Cortezen meg majd jól fog állni a légitársaság uniformisa...- tette hozzá. A fejemet fogva nevettem és az ujjaimmal szívet mutattam felé.- Szóval Szent Johannás lányok készíthetitek a zsepiket és a " Ne hagyj itt minket" táblákat, mert Cortez nemcsak foglalt,hanem el is ballag, viszont a tablóképen meghagyja az utókornak a/ mosolyát lehet olvadozni szünetekben- mondta, Cortez pedig lesütött szemmel röhögött. --- Részlet: SzJG 8/2 - Örökké
♥♥♥
Köszönöm, hogy átléptük az 5200-at! Szeretlek titeket! *-*
#köszönöm #5200 #túlaz500-en #:) #szeretemablogolvasóimat ♥♥♥ <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése