"- Szasza, csekkold. Kilenc óránál jó csajok - veregette meg hirtelen Abdul Szasza vállát, ami miatt én is meginogtam, úgyhogy egyensúlyozva újra megmarkoltam szegény Szasza tincseit.
- Aú - vert rá egyet a vádlimra, aztán pedig, mivel a nyakában voltam, akaratlanul is elfordultam kilenc óra felé. Mert ha Szasza fordult, fordultam vele.- Nem látom - kiabált Szasza, megpróbálva a lehetetlen, vagyis hallatni a hangját az egymillió decibellel üvöltő zene ellenére.
- Átmenetek tizenegyre - mutogatott Abdul hevesen.
- Megvan! - vidult fel Szasza. - Bocs, Zsófi - nézett fel rám egy pillanatra, aztán, mielőtt még reagálni tudtam volna vagy legalábbis felkészülni, éreztem, hogy dőlök.
- Hé, ne mááár! - sikoltottam, de mindhiába. A következő pillanatban két fiú kapott el, akik pont mögöttünk álltak és felfogták a zuhanásomat. Sűrűn bocsánatot kértem, szerencsére jó fejnek tűntek, mert csak röhögtek, aztán dühösen Szasza és Abdul irányába fordultam, akik egy szempillantás alatt elillantak.
Na, szép, mondhatom. Az állítólagos legjobb barátom simán ledob a nyakából, ha arról van szó, hogy egy csapat lánynak kell imponálni egy zajos skakoncert közben."
Oldalszám: 115
Ajánlások:
~ Személyes blogom
~ Egy mesés story
~ A legmodernebb lovestory
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése